Gondolatok

,,Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti."

Hét nap telt el új év óta. De ez alatt a hét nap alatt szinte semmit nem csináltam. Néha játszottam, néha filmet néztem, vagy animét... de leginkább gondolkoztam.
Többek között azon, hogy tudnék még többet fogyni. Hogy egy héten legalább hét vagy nyolc kilóval kevesebb legyek. A legtöbb eddig csupán három vagy négy kg volt... De ha többet szeretnék egy hét alatt leadni, akkor vigyáznom kell. Egyrészt azért, hogy ne vegyék észre, másrészt... nem szeretnék a suliban mindenki előtt összeesni, és utánna talán napokig korházban lenni, hogy megint normális súlyom legyen...
A barátaimra is gondoltam. Mióta szünet van, az öt nagyon jó barátomból három írt/ír velem. Youra, Kim és Lisander.
Yourával 4 és fél éve ismerjük egymást. Egy pár hónappal utánnam jött át abba a suliba, ahova én is mentem. Előtte egy suliba jártunk, ahol jó barátnők voltunk...
De valahogy megváltozott... kezd ő is olyan lenni, mint a cicababák. Mindegyik sráccal kikezd, és azok meg élvezik. Köztük az is, aki nekem tetszik. De nem tudok rá haragudni...
A Dalkomhan Amoseuban Kim volt az a lány, akiről soha nem gondoltam, hogy barátok leszünk. A személyiségünk semmiben sem hasonlít. Ő egy szókimondó, kemény csaj, akit nem lehet semmiképp megállítani, ha valamit elkezd, azt be is fejezi, ha az még rossz is... Egyszer tesi óra végén nekünk kellett a labdákat elpakolni. De ő csak játszott velük, ezért rászóltam...
"Visszaemlékezés"
- Kim, ne játsz már a labdákkal, kérlek! Így soha nem fogunk végezni!- szólok rá a lányra. Ő erre csak nevetve válaszol.
- Jól gondoltam. Te is ki tudod nyitni a szád, ha kell. - mondja, majd segít. Miután végezünk, még lesz két óránk.
***
Kicsöngettek. Gondolom, most megint egyedül leszek a szünetben.
- Na mizu? - ül le Kim mellém.
- S-semmi, veled? - kérdezem kicsit zavaromban.

- Megvagyok. Nincs kedved valahova elmenni délután? Ha van, akkor írj. - mondja, kacsint, majd elmegy. Fura lett, eddig soha nem szólt hozzám... De talán lesz lehetőségem egy barátnőt szerezni... "Visszaemlékezés vége"
Lisander pedig... A barátságunk furán kezdődött. Ő volt az első, aki szerelmet vallott nekem. De én visszautasítottam, mert a legjobb barátját szerettem és még szeretem is. Ezt el is mondtam neki. Erre pedig a legszokatlanabbat válaszolta:
,,Legyünk barátok!" Én pedig mondtam, hogy azok lehetünk, természetesen.
A gondolataim Seung körül is forogtak. Ő az a fiú, akit örökké szeretni fogok. Néha beszélgetünk, de akkor is lényegtelen dolgokról. Meg hát... ő tudja, hogy szerelmes vagyok belé. Youra mondta el neki... De őt ez láthatólag nem zavarta, az után is beszéltünk. Ennyit a gondolataimról...
Lemegyek, megnézem hogy mi megy a Tv-ben. Bekapcsoltam, de csak valami hülyeség megy benne, úgyhogy lehet inkább animét kéne néznem...
Bemegyek a szobámba, bekapcsolom a laptopot, és elindítom a One Piecet.
***
Körülbelül nyolc részt néztem meg, mikor Lisander felhívott, hogy találkozzunk. Igent mondtam, mert már úgy is rég beszélgettünk. Bemegyek a fürdőbe, megfésülöm a hajam, rakok az arcomra egy kis alapozót, majd visszamegyek a szobámba. Felveszek egy fekete pulóvert, amin egy anime lány van, egy fekete nadrágot fehér virágmintákkal, a bakancsomat, majd elindulok. A parkban talákozunk, és úgy gondolom, már ott van. Bármikor, ha találkozunk, ő már ott van a találkozóhelyen. És most is igazam van. Leteszi a könyvet, amit olvasott, én pedig örömmel köszöntöm...