Fájdalom

"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó..."

- Szia Minhee. Hogy vagy? - köszönt és kérdezett kedves barátom.
- Szia. Hát egész jól vagyok, te? - válaszoltam a hazugságot. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem.
- Mindketten jól tudjuk, hogy nem vagy jól. Nézz magadra! Hisz éhezteted magad feleslegesen, úgy sincs esélyed nála! - emelte fel a fiú a hangját. Én pedig meglepődve rá néztem. De ez nem tartott sokáig, mert ezt felváltotta a csalódottság.
- Tehát van valakije. Köszönöm, hogy ezt így hoztad a tudtomra. Viszlát Lysander. - mondtam neki nyersen, majd elindultam haza.
- Kérlek várj! Én nem...
- Nem kell magyarázkodni, megértettem. - az utolsó szavaim hozzá. Ő szomorúan nézett, de én csak elfordultam, majd elindultam valamerre. Ki kell szellőztetnem a fejem.
Nem számítottam rá, hogy Lysander így ki fog kelni magából. Arra nem gondolt, hogy ez nekem fájni fog... Csak egyszerűen hozzámvágta, és kész.
De ne aggódj, ezt soha nem fogom elfelejteni, Lysander.
~Lysander szemszög~
Én egy rohadt nagy barom voltam. Féltettem, de mégis bántottam. Mert még mindig szeretem, és nem akarom, hogy egy fiú miatt tönkretegye magát, hiába az a fiú a barátom. De hiába szeretem, most ő örökké utálni fog, amiért így rákiabáltam... És úgy érzem, nem fogom tudni jóvá tenni...

Itt befejezem ezt a történetet, mert egyszerűen nem jön az ihlet. Sajnálom... De benézhettek a másik blogomba! Örültem nektek!







Elhittétek, mi? Nyugi, ez az egész csak poén volt ｡^‿^｡Térjünk vissza a történethez.

~ Lysander szemszög vége~
Egy hosszabb séta után végül hazamentem. És rájöttem, hogy nem kellett volna kiakadnom. Hiszen tudtam, hogy egyszer ez az idő is eljön. Nem én vagyok az egyetlen, aki odavan érte. Megértem, hogy végül lett egy barátnője... De nem érdekel. Nekem most az a dolgom, hogy elfelejtsem.
***
Reggel van, és úgy érzem, nem vagyok túl jól. Fáj a fejem, folyik az orrom, és hányingerem van. Lehet, tegnap nem kellett volna a hidegben annyit kint lennem... Azt hiszem, inkább maradok ma az ágyban, és megkérek valakit, hogy segítsen, hisz a szüleim szarnak rám...