Problémák, és Lisander

Még hat napom van a szünetből. Utánna újra mehetek suliba, és újra láthatom azt a fiút, aki már milliószor összetörte a szivem, én mégis... Bármit teszek, nem tudom elfelejteni. Nem tudom őt ignorálni. Ha meglátom, a szivem elkezd hevesen verni, és a hasamban az a bizonyos bizsergés van. Tudjátok, mikor valaki szerelmes... De sajnos ő soha nem lesz az enyém. Neki azok a lányok tetszenek, akiknek tökéletes az alakuk, és gyönyörű az arcuk. De én egyikhez sem tartozom... az arcom véleményem szerint borzalmas, és még egy pár kiló is lemehetne... Egy jó pár kiló.
Ma valahogy nem érzem jól magam... reggelizni nem reggeliztem, ebédkor ettem egy keveset, de akkor is hányingerem volt. Vacsorázni meg száz százalék, hogy nem fogok... Mert nem tudok elszakadni a tükörképemtől, ami újra, és újra ha belenézek, csak azt mutatja, hogy egy undorító lány vagyok... 
Nekem elegem van mindenből. Senkinek nem számítok. A szüleim szarnak a fejemre, azt sem tudják, mi van velem, és soha nem is érdekelte őket. Addig minden tökéletes, míg megcsinálom azt, amire megkérnek. De ha én valamit akarok, akkor az olyan, mintha a falhoz beszélnék. 
Az egyetlen, akinek talán számítok, Lisander. Ha valami problémám van, vele mindig megbeszélhetem. Mindent meg beszélhetek vele. A sulit is csak miatta várom... Az egyetlen probléma az... hogy a legjobb barátjába szerettem bele...