Cselekmények

,Azt hittem, ismerem, de a legkevésbé sem. Vétek ennyi időt tölteni valakivel, és rájönni, hogy idegen maradt."

*Lysander szemszög*
Minhee ma nem jött a suliba... Mi lehet vele? Nem tudom, hogy most azért nem jött, mert nem akar senkit látni, vagy azért, mert valami történt vele... Bárcsak ne lenne egyik se, hanem minden rendbe van vele, csak valahová elkellett mennie, vagy valami... Nem tudom! Ideges vagyok, és aggódom érte. Valakit meg kellene kérnem, hogy elmenjen hozzá, mert engem száz százalék, hogy nem akar látni...
Youra megint ribancoskodik, meg nem is beszélek vele, Kim meg nincs itt...
Az is lehet, hogy Minhee Kimmel van! Hisz egyik lány sem jött kettőjük közül ma a suliba.
De attól függetlenül muszály vagyok valakit megkérni, hogy elmenjen hozzá...
Gondolkozásomból Seung rázott fel.
- Lys! Mizu? - kérdezte mosolyogva, de amint meglátta az arcom, komoly arckifejezést vett fel. - Hol van Minhee? - tette fel számomra a szokatlan kérdést. Miért érdekli ez őt?
- Nem tudom... Összevesztünk, és ma meg mint látod, nincs itt. - válaszoltam végül.
- Sajnálom... Ha gondolod, én megnézhetem, hogy hol van, meg hogy jól van-e. - mondta.
- Miért érdeklődsz úgy a lány után így hírtelen? - kérdeztem idegesen. - Folyamatosan közeledtél felé, te meg szartál a fejére! Teljesen tönkretetted! - kiabáltam, de az utolsó mondatnak nem kellett volna a számon kicsúsznia...
- Hogy? Tönkretettem? - nyiltak a szemei tágra.
- Igen, azt tetted! - feleltem bőszen.
- Akkor meg még fontosabb, hogy találkozzak vele! - kiáltotta barátom, majd kiment a teremből. Szerencsélye, hogy szünet van.
De ez lényegtelen. Valahogy úgy érzem, hogy minden rendben lesz.

*Seung szemszög*
Már mielőtt Lysander veszekedett velem, is tudtam, hogy beszélnem kell Minheevel. Valamit nyomja a szívem, és erről csak vele tudok beszélni...

*Minhee szemszög*
Mielőtt a szüleim elmentek dolgozni, mondták, hogy csináljak magamnak levest, és ha mászkálok a házban, öltözzek fel rendesen.
Nagyon nem fogok kimozdulni az ágyból, de azért felöltöztem. Enni nem fogok, mert ma fast napot tartok. Magamhoz vettem két liter vizet, egy liter teát, és hashajtót. Attól, hogy betteg vagyok, az nem jelenti azt, hogy ennem kell, meg hogy fel kell hagynom mindennel.
***
Borzalmasan vagyok... 10:35 van, és reggel 8 óta már négyszer hánytam... De legalább így is fogyok! Nem parázom, holnap már úgy is jól leszek.
Jelenleg az ágyban fekszem, és Tv-zek.
De ezt megzavarja a csengő hangja. Ki a franc jön ilyenkor ide?
Nehezen lementem a lépcsőről (közben egyszer majdnem leestem, mert megszédültem), és kinyitottam az ajtót. De bár ne nyitottam volna ki...
- Seung? Te meg mit keresel itt? - kérdezem meglepetten.
- Akartam tudni, hogy jól vagy-e, meg beszélnem kell veled valamiről, ami igazán hosszú dolog lesz, szóval jobb lenne, ha leülnénk...

Fájdalom

"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó..."

- Szia Minhee. Hogy vagy? - köszönt és kérdezett kedves barátom.
- Szia. Hát egész jól vagyok, te? - válaszoltam a hazugságot. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem.
- Mindketten jól tudjuk, hogy nem vagy jól. Nézz magadra! Hisz éhezteted magad feleslegesen, úgy sincs esélyed nála! - emelte fel a fiú a hangját. Én pedig meglepődve rá néztem. De ez nem tartott sokáig, mert ezt felváltotta a csalódottság.
- Tehát van valakije. Köszönöm, hogy ezt így hoztad a tudtomra. Viszlát Lysander. - mondtam neki nyersen, majd elindultam haza.
- Kérlek várj! Én nem...
- Nem kell magyarázkodni, megértettem. - az utolsó szavaim hozzá. Ő szomorúan nézett, de én csak elfordultam, majd elindultam valamerre. Ki kell szellőztetnem a fejem.
Nem számítottam rá, hogy Lysander így ki fog kelni magából. Arra nem gondolt, hogy ez nekem fájni fog... Csak egyszerűen hozzámvágta, és kész.
De ne aggódj, ezt soha nem fogom elfelejteni, Lysander.
~Lysander szemszög~
Én egy rohadt nagy barom voltam. Féltettem, de mégis bántottam. Mert még mindig szeretem, és nem akarom, hogy egy fiú miatt tönkretegye magát, hiába az a fiú a barátom. De hiába szeretem, most ő örökké utálni fog, amiért így rákiabáltam... És úgy érzem, nem fogom tudni jóvá tenni...

Itt befejezem ezt a történetet, mert egyszerűen nem jön az ihlet. Sajnálom... De benézhettek a másik blogomba! Örültem nektek!







Elhittétek, mi? Nyugi, ez az egész csak poén volt ｡^‿^｡Térjünk vissza a történethez.

~ Lysander szemszög vége~
Egy hosszabb séta után végül hazamentem. És rájöttem, hogy nem kellett volna kiakadnom. Hiszen tudtam, hogy egyszer ez az idő is eljön. Nem én vagyok az egyetlen, aki odavan érte. Megértem, hogy végül lett egy barátnője... De nem érdekel. Nekem most az a dolgom, hogy elfelejtsem.
***
Reggel van, és úgy érzem, nem vagyok túl jól. Fáj a fejem, folyik az orrom, és hányingerem van. Lehet, tegnap nem kellett volna a hidegben annyit kint lennem... Azt hiszem, inkább maradok ma az ágyban, és megkérek valakit, hogy segítsen, hisz a szüleim szarnak rám...

Közlemények

Sziasztok embik! ( ^)o(^ ) Először is.
Szeretném megköszönni az 500+-os megtekintést! Nagyon boldog vagyok emiatt! *^O^* Nem gondoltam volna, hogy ennyien olvasni fogjátok ^_^
A másik dolog pedig az, hogy csináltam egy csoportot facebookon a blognak: https://www.facebook.com/groups/220223708437392/
Ennyit szerettem volna közölni. Hétvégén jön az új rész! :D

Gondolatok

,,Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti."

Hét nap telt el új év óta. De ez alatt a hét nap alatt szinte semmit nem csináltam. Néha játszottam, néha filmet néztem, vagy animét... de leginkább gondolkoztam.
Többek között azon, hogy tudnék még többet fogyni. Hogy egy héten legalább hét vagy nyolc kilóval kevesebb legyek. A legtöbb eddig csupán három vagy négy kg volt... De ha többet szeretnék egy hét alatt leadni, akkor vigyáznom kell. Egyrészt azért, hogy ne vegyék észre, másrészt... nem szeretnék a suliban mindenki előtt összeesni, és utánna talán napokig korházban lenni, hogy megint normális súlyom legyen...
A barátaimra is gondoltam. Mióta szünet van, az öt nagyon jó barátomból három írt/ír velem. Youra, Kim és Lisander.
Yourával 4 és fél éve ismerjük egymást. Egy pár hónappal utánnam jött át abba a suliba, ahova én is mentem. Előtte egy suliba jártunk, ahol jó barátnők voltunk...
De valahogy megváltozott... kezd ő is olyan lenni, mint a cicababák. Mindegyik sráccal kikezd, és azok meg élvezik. Köztük az is, aki nekem tetszik. De nem tudok rá haragudni...
A Dalkomhan Amoseuban Kim volt az a lány, akiről soha nem gondoltam, hogy barátok leszünk. A személyiségünk semmiben sem hasonlít. Ő egy szókimondó, kemény csaj, akit nem lehet semmiképp megállítani, ha valamit elkezd, azt be is fejezi, ha az még rossz is... Egyszer tesi óra végén nekünk kellett a labdákat elpakolni. De ő csak játszott velük, ezért rászóltam...
"Visszaemlékezés"
- Kim, ne játsz már a labdákkal, kérlek! Így soha nem fogunk végezni!- szólok rá a lányra. Ő erre csak nevetve válaszol.
- Jól gondoltam. Te is ki tudod nyitni a szád, ha kell. - mondja, majd segít. Miután végezünk, még lesz két óránk.
***
Kicsöngettek. Gondolom, most megint egyedül leszek a szünetben.
- Na mizu? - ül le Kim mellém.
- S-semmi, veled? - kérdezem kicsit zavaromban.

- Megvagyok. Nincs kedved valahova elmenni délután? Ha van, akkor írj. - mondja, kacsint, majd elmegy. Fura lett, eddig soha nem szólt hozzám... De talán lesz lehetőségem egy barátnőt szerezni... "Visszaemlékezés vége"
Lisander pedig... A barátságunk furán kezdődött. Ő volt az első, aki szerelmet vallott nekem. De én visszautasítottam, mert a legjobb barátját szerettem és még szeretem is. Ezt el is mondtam neki. Erre pedig a legszokatlanabbat válaszolta:
,,Legyünk barátok!" Én pedig mondtam, hogy azok lehetünk, természetesen.
A gondolataim Seung körül is forogtak. Ő az a fiú, akit örökké szeretni fogok. Néha beszélgetünk, de akkor is lényegtelen dolgokról. Meg hát... ő tudja, hogy szerelmes vagyok belé. Youra mondta el neki... De őt ez láthatólag nem zavarta, az után is beszéltünk. Ennyit a gondolataimról...
Lemegyek, megnézem hogy mi megy a Tv-ben. Bekapcsoltam, de csak valami hülyeség megy benne, úgyhogy lehet inkább animét kéne néznem...
Bemegyek a szobámba, bekapcsolom a laptopot, és elindítom a One Piecet.
***
Körülbelül nyolc részt néztem meg, mikor Lisander felhívott, hogy találkozzunk. Igent mondtam, mert már úgy is rég beszélgettünk. Bemegyek a fürdőbe, megfésülöm a hajam, rakok az arcomra egy kis alapozót, majd visszamegyek a szobámba. Felveszek egy fekete pulóvert, amin egy anime lány van, egy fekete nadrágot fehér virágmintákkal, a bakancsomat, majd elindulok. A parkban talákozunk, és úgy gondolom, már ott van. Bármikor, ha találkozunk, ő már ott van a találkozóhelyen. És most is igazam van. Leteszi a könyvet, amit olvasott, én pedig örömmel köszöntöm...

Problémák, és Lisander

Még hat napom van a szünetből. Utánna újra mehetek suliba, és újra láthatom azt a fiút, aki már milliószor összetörte a szivem, én mégis... Bármit teszek, nem tudom elfelejteni. Nem tudom őt ignorálni. Ha meglátom, a szivem elkezd hevesen verni, és a hasamban az a bizonyos bizsergés van. Tudjátok, mikor valaki szerelmes... De sajnos ő soha nem lesz az enyém. Neki azok a lányok tetszenek, akiknek tökéletes az alakuk, és gyönyörű az arcuk. De én egyikhez sem tartozom... az arcom véleményem szerint borzalmas, és még egy pár kiló is lemehetne... Egy jó pár kiló.
Ma valahogy nem érzem jól magam... reggelizni nem reggeliztem, ebédkor ettem egy keveset, de akkor is hányingerem volt. Vacsorázni meg száz százalék, hogy nem fogok... Mert nem tudok elszakadni a tükörképemtől, ami újra, és újra ha belenézek, csak azt mutatja, hogy egy undorító lány vagyok... 
Nekem elegem van mindenből. Senkinek nem számítok. A szüleim szarnak a fejemre, azt sem tudják, mi van velem, és soha nem is érdekelte őket. Addig minden tökéletes, míg megcsinálom azt, amire megkérnek. De ha én valamit akarok, akkor az olyan, mintha a falhoz beszélnék. 
Az egyetlen, akinek talán számítok, Lisander. Ha valami problémám van, vele mindig megbeszélhetem. Mindent meg beszélhetek vele. A sulit is csak miatta várom... Az egyetlen probléma az... hogy a legjobb barátjába szerettem bele...